Szóval az alig 4 és fél éves
számára a halál, az elmúlás, a megfoghatatlanság ködébe vész. Persze lát döglött
bogarakat, madarakat, macskát az úton, „aki túl van a dolgon és elmossa majd az
eső”. De az nem létező, nem mozgó test. Láthatja gyászolni a szülőket, átélheti
szomorúságukat, de ez nem az ő gyásza még. Megtanulhatja, hogy, aki meghal, az
felmegy az égbe és ott találkozik a szeretteivel… stb. A halál talán még
reverzibilis. Az idő fogalom még nem ölel föl nagyobb távlatokat, aki ma nincs,
bármikor előkerülhet, felbukkanhat még.
Egerünk oldalán fekve gaspol,
láthatóan levegő szűkében van, nyitogatja száját, de ereje fogytán. Lili
egészen közel hajol, vizsgálgatja, nem érti miért nem szalad el. (Később megkérdezi, anya, mit mondott az egér?) Azt mondja
milyen aranyos arca van. Kérdez, én felelek, az igazat – nem pedig azt, amit
nekem mondtak, amikor döglött halak, hasukkal felfele fordulva úsztak a
Balcsiban: áááá, csak alszik a halacska…
Lili zokog, csúnya, buta egér
miért csinálja…
Az anyai felelőtlenség immáron - az esés utáni második - netovábbja, hogy lent hagyom a
csomagtartón a cuccainkat. Le kell menni, nincs mese. Egerünk nyitott szemmel
mered az égre. Konyec filma.
Lili ismét zokogásba tör ki,
miért itt csinálja, menjen máshova meghalni, buta egér, ne temessék el, akkor
mi lesz vele.
Láthatóan ismeretlen és
félelmetes élménnyel szembesül. Nem tudja pontosan, mit érez, fél, sajnálja,
dühös a világra, hogy ilyen megtörténhet. Mini halál, mini gyásszal.
És a feldolgozás útnak indul: feljövünk, kinéz az
ablakon, (szerencsére a qrva egér jól látható az elsőről és még senki nem
takarította el). Reménykedik, hogy máshol fog meghalni, aztán megkérdezi: mikor
megy már fel az égbe. Elkezdünk
előzményeket gyártani:
- biztos sokat evett, túlette magát és megfájdult a pocija és megdöglött,
- felmegy az égbe és találkozik M. nénivel és örülnek egymásnak
- biztos öreg volt már
- biztos olyan evett, ami nem embernek való.
Egy kis fatalizmussal fűszerezem:- biztos itt volt dolga a halállal
- lejárt az ideje…
Hallom, hogy a konyhaablakból még
beszél hozzá. Aztán megnyugszik. Kidől. Alszik.
… és tényleg drámai pillanat,
amikor éppen elszáll egy élet, akár egy kisegéré is.
Update:
Lili felkel délután és rohan az
ablakhoz – Anya, miért nem ment még az egér fel az égbe?
És akkor
megjött apa, fogta és bébaszta a kukába, nehogy má’ az udvaron érje az enyészet
ebben a trópusi melegben… Gyerekek, én vidéken nőttem fel, tisztelem, amit a
lányok átéltek, meg is könnyezem, ha az élet (anya és gyermeke) azt kívánja, de
ez csak egy egér - még ha nem is Logitech – bár azért biztos
egy-két uaaá elhagyná ajkam…ha a jobbklikk pislogna.
A gyerek végignézi az apaféle "temetést", majd másnap
reggel aszondja, hogy az egér biztos felkelt már és elment a barátaihoz játszani.
(ez is riszájkling, valahol).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése