Potsdamer Platz

Szombaton végre a Németországban fellelhető szociális hálónk egy fonalába belekapaszkodtunk – kevésbé metaforikusán: Tőlünk 100 km-re élő magyar barátainkkal találkoztunk. Egész napos program – a magyar játszótársara kiéhezett gyerekek összehangolódása megindult...

Közös vasárnap. Menni kéne, menni kéne…

Pihenni is kéne – de időnk oly kevés maradt. Fáradtak vagyunk, de szedjük ki a városból, amit gyerekkel adni tud.

A Potsdamer Platz jó választásnak tűnik. Könnyen bejárható, színes, érdekes. Közepén az első elektromos közlekedési lámpával.

A teret a második  a második világháború utolsó berlini csatájában a földdel tették szinte egyenlővé, a FAL pedig kettéválasztotta. 1992-ben kezdték el újra (újjá) építeni. Mondhatom nem sikerült rosszul.

A Fal néhány eleme összegraffitizve és a világ összes nemzetének gyermekeinek szájából megrágott rágóval megtapasztva könnyen észrevehető. A Fal elemei között fotók az "ilyen volt, ilyen lett" állapotot mutatják.

Berlin fölött az ég

A tér egyik része mini-Amerika. Felnézek az égre és megelevenednek New York felhőkarcolói. A Sony Center ultramodern épületegyüttese számos irodának, kávézónak, Berlin legnagyobb mozijának ad otthon. Itt található a Film-Múzeum többemeletes kiállítása is.

 

 

 

Itt állt a Hotel Esplanade – ami a háború előtti világ luxusának emlékezete. A térrel együtt került igen romos állapotba. A Sony Center építésénél kikötötték, hogy ezt nemcsak helyre kell állítani, de be is kell építeni valamilyen módon ebbe a nagyon is XXI. századi üveg-palotába. Mivel néhány méterrel távolabb állt jelenlegi helyétől, így légpárnákon szállították át.

Szóval a szálloda üzemel, étterme üzemel. Az új üvegvitrin mögött őrzi a régit. S erről is az jut eszembe, hogy Berlinben nagyon sok minden fér meg, el egymás mellett zavartalanul, sajátos harmóniában egymással.

Ami pedig gyerekekkel együtt élvezhető program lehetett volna (de Berlin visszavár) a Legoland. Odáig jutottunk, ha neten rendelsz jegyet, akkor olcsóbb...