Kelet, kelet te felejthetetlen!
Ez keleti emlék – tulajdonképpen nem más,
mintegy 1,5 kilométer
hosszú beton – A FAL egybefüggő darabja a Spree partján. Mindenféle náció
pingált rá, megtaláltuk honfitársaink graffit-eit is.
Na ez aztán a nagy turistahely!
Autók lassítanak, bringások állnak meg a bringaúton, mindenki kattintgat ész
nélkül ( inkl. Minket).
Brezsnyi csókolja Honeckert, s szívemben még mindig nosztálgiát idéző Trabant is felbukkan. (Ha álmomból felvernek, akkor is tudom, a sebességváltója állásait).
Az elnyomás és a szabad akarat művészi
szimbólumainak kiállítása ez.
Van itt egy helyi ZP – árad a fűszag (és nem a frissen nyírt pázsitra gondolok), Bob Marley
ordít és a XXI. Század virággyerekeinek gyermekei hintáznak a kocsma rögtönzött
játszótéren és tapicskálnak a felfújható medansziékban. Úgy tűnik ez a helyi
fekete populáció kedvelt helye egyébként.
A Fal mögötti parkban betépett fickó kering, vizenyős tekintettel,
filccel kockahasat rajzolt testével lépked tétován és odaszól németül „a faszt
nézel”. E közben egy lófejmaszkot fejére húzó gitáros gyerek mutat
metállvillát, jól öltözött amerikai és japán turisták
poroszkálnak a porban.
Egy csövi jellegű figura rozzant bringát tol, rajta egy gumi-malac csengő, szájában cigaretta. A Fal másik oldalán egy rövid szakaszon fotókiállítás tekinthető meg – ami az egész, már ismerős berlini "Mos Eisley" élményt - mégis komollyá és elgondolkodtatóvá teszi. Falak most, amik embereket választanak el, gyűlöletet szítanak, szeparálnak: Észak Korea, Spanyol-Marokkó, USA- Mexikó, West Bank Izrael, Belfast, Bagdad, Nicosia… "Falak a Falon"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése