2013. augusztus 28., szerda

Schloss Charlottenburg



Szent Ég! Napjaink vannak hátra, ide nekem Berlint. Még egy kastélyt sem láttam – leszámítva kívülről - kerékpáros perspektívából a köztársasági elnöknek otthont adó Schloss Bellevue –t a Tiergartenben.

Guglimepszbe megnézem, alig 12 km. Ez nincs messze (de azt nem írták, hogy az út gyakorlatilag felfelé megy végig). Az idő ismét esőre áll. Esőcuccokkal felmálházva elindulunk. Enyhén kidögölve érkezünk meg – nem tudom fázom-e vagy sem (utóbb kiderül, hogy jól megfázom). Gyermek, miután a bringásülésben, szélvédetten végigüli a túrát – rákezdi a „kergetőzzünk!” című műsorra. Nyilván már csak erre vágytam.
A kasszánál hosszú sor kígyózott, úgy döntöttünk megelégszünk a kastély kert adta szépséggel. Lili nem igazán elégedett, sok a séta, kevés a számára is izgalmas látvány. Hiába próbálom győzködni, hogy nézd, milyen szép aranyozott fotel van a koncertteremben...







 Elsétálunk a Mauzóleumig, ahol 2 Juróért megtekinthetnénk Lujza királyné és egyéb Hohenzollern dinasztiához tartozó nemesek felséges sírhelyeit. De továbbállunk. Egyszer csak a fejünkre esik egy makk. Gyereknek ugyan a gravitációval kapcsolatos különleges belátásai nem születnek, de rájön, hogy egy kastélypark is tartogat izgalmakat. Az angolkert tényleg látványos, a tóban úszó, látogatókat szolidan tarháló kacsák is bájosak. Én meg fázom, nagyon. A nyári lak megtekintése csak a kastélybelépővel lehetséges - ezt pedig mi nem váltottunk.









Másfél óra elteltével továbbállunk Berlin egyik legnagyobb bringaáruházába – táskanézőbe.  

Kissé bizonytalanul közelítek a cél felé – és a kerékpár úton a menetiránnyal szemben haladok, vesztemre. Egy kissé idegbeteg figura teljes lendülettel és kitérési szándék nélkül jön felém és az öklét rázza… Annyira elszoktam a bringázás közbeni attrocitásoktól, hogy majd kiugrik a szívem – pedig istenúccse nem vagyok az a csendes típus.

A boltban a Gyermek megőrül, hogy legyen neki zára. És lesz. Szép kék, mert mint állítja már leszokott a rózsaszínről. És lesz neki pónis csengője is. Áll a begyűjtött kincsekkel és olyan szemekkel tekint rám, hogy nemet alig lehet mondani.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése