Az idő erősen kora tavaszi. Tiszta és koszos
égdarabokra tekintünk. De bringázni szükséges. A Willy Brandt Hausban
utoljára tekinthető meg egy - a National Geographic leghíresebb képeit bemutató
- fotókiállítás, ez pedig tényleg Lili-kompatibilis kulturális program. Mivel a
kiállítás délben nyit, a helyi játszótérkeresőt segítségét hívom, hogy addig hol
töltsük el az időt.
Nem olyan messze – a képekről ítélve egy igen izgalmas játszót találtam.
És kiderült, hogy ez ennél jóval több…
Megtaláltuk Berlin egyik legújabb parkját ami a Park am Gleisdreieck
névre hallgat. A nyugati része ropogós, friss idén májusban került átadásra, a
keleti Park 2011-es születésű. A park létrehozása a korábbi Észak-Déli vasútvonal
helyén jól mutatja az élhető, milliónyi kis és nagy parkkal tűzdelt város
fejlődését, még élhetőbbé tételét. Itt hatalmas átalakítások során megépítették
az S-Bahn (mondjuk helyi HÉV) magasvasútját. A parkot a Technisches Museen
(Közlekedési és egyéb technikai csodákat bemutató műintézmény) kisvonata szeli
ketté. A park megépítésében fontos szerepet játszott, hogy minden korosztályt
kiszolgáljon, legyen egy hatalmas szabadidős, sport és kulturális centrum.
Mi egy kisebb játszóteret néztünk ki magunknak, - Lili csak súlyozós
játszótérnek nevezte – ugyanis tele van mindenféle egyensúlyérzéket fejlesztő, próbára tevő szerkezettel, mászókával. Itt és is elég lelkesen próbálgattam mire
vagyok még képes.
Ettől nem messze rugós - "súlyozós" játékok. Hát ... nem egy felnőttet láttam,
aki élvezettel gyakorol rajta.
Majd egy erősen gazzal benőtt, ámde elkerített helyre akadtunk. Ez
nem más, mint egy „Naturpark” kisiskolásoknak. Nem túl rendezett
dombok, kidőlt fák, patakmeder. De aztán fény derül a turpisságra. Kisebb,
hosszabb, rövidebb – gyerekek számára cipelhető – fadarabok, rönkök vannak szépen
felhalmozva. Elvihető, a mini erdőben bármi építhető belőle, sátor, híd, s amit
a fantázia és a fizikai erő nem korlátoz.
Szerettük volna körülkerekezni a terepet, de az eső elől menekülve ez nem
annyira egyszerű.
Elindultunk a Willy Brandt ház felé, le ne maradjunk a fotókiállításról.
A hely nem más, mint az SPD székháza – ugye ők a helyi szocdemek. Ennek megfelelően
a belépéshez be kellett mutatni a személyit és kaptunk szépen belépőkártyát.
Lili kissé bizalmatlanul vizsgálta a ruhájára tűzött furcsaságot.
A fotók pedig egyszerűen eszméletlenek. A 4.5 éves megállt minden képnél,
kérte, hogy olvassam el, ami ott szerepel.
Kifelé menet a nagydarab biztonsági őr a ruhatárossal beszélgetett.
Meglátta Lilit elvonult és 3 csomag szép, piros SPD-s színekbe csomagolt gumicukorral tért vissza és
a meghökkent gyerek kezébe nyomta.
Konklúzió: bármerre jársz a politika mézes (gumi) madzagot húz el
előtted!!
!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése