Az úgy volt, hogy éppen a Humannplatzra tartottunk bringával, amikor két
turista leszólított (mert ennyire autentikus helybélinek nézünk ki), hogy hol
van a Mauerpark-i bolhapiac. Mondtam a Park erre van, de, hogy piac van-e azt
nem tudom. Hát megtudtam..., olyan tömeg hömpölygött, hogy kivételesen a
bringautakon is csoportosan kolbászoltak az emberek, majd ínhüvelygyulladást kaptam a csengetéstől. A környéken nem volt egy szabad fa,
rács, korlát, ahorárót ki lehetett volna kötni.
.
Ez a felfedezés adta az ötletet, hogy a felnőtt bolhapiacok egyikét is
megtekintsük. Meg egyébként is, A Zutikönyv szerint is igazi berlini
látványosság. http://www.mauerpark.info/mauerpark/videos-aus-dem-mauerpark/
Azt hittük a szombat esti eső lehűtötte az időt, de nem. Inkább
megtöltötte párás forrósággal.
Na mármost a Mauerparkra a következő dolgok jellemzőek: A neve magyarul
„Falpark”, azonban itt már se fal, se park nincsen. Gyakorlatilag ez egy
parlagon hagyott zöld terület, ami valaha a Senkiföldje volt. Most egyik részében
hatalmas bolhapiac lakozik, ahol képzőművészektől kezdve néhány kínai és arab
árusig mindenféle portékákat kínálnak. A DDR szelleme is kibújik a palackból
egy-egy szebb napokat látott bútor, kép, csillár személyében, nem beszélve a
csodagiccsekről, amiket nagyanyáink is a vitrin mögött őrizgettek. (Kezdődött ugye, hogy az időjósok bemondták a rossz időt, ami
azért nem jött be, csak annyira benyaltam, hogy kellően fel
Lehet aztán még itt fagyit enni, főtt kukoricát (2
juróért muhaha), bioételeket és
arab/török finomságokat is.
A parkba kilépve pedig a német precizitás zokogógörcsöt kap. Ez itt a
gondozatlan Hyde park. Még jól látszik a szombat éjszaka nyoma – grillmaradékok
és impozáns vodkás üvegek gurulnak jobbra balra. Miközben családok, fiatalok,
jól öltözött és vén hipszterek ülnek a fűnek alig nevezhető poros valamiben,
vagy a pokrócaikon. Hallgatják az egymástól nem túl messze, ám egészen
különböző stílusban zenélő önjelölt – egyébként nagyon is jó – művészeket. http://www.youtube.com/watch?v=dkYpXx70Ths Ad
egyfajta szabadságérzetet. Kicsit Sziget-feeling kötetlen formában. A park bal
oldalán egy domb magasodik, tetején szuttyadt hinták, mögötte egy sportcsarnok.
Lili kiszúrt egy apukás-kislányos pultot, amin két büdösnagy póni állt
eladósorban. Innentől kezdve nem volt maradásunk. Kitartóan – ahogy az eső
vájja a követ – nyomta az agyunkba, hogy de lécci, lécci, meg nagyon vágyom rá… -
Ekkor azt mondtam, ha visszatalálsz a pultjukhoz megkérdezzük mennyiért adják.
Visszatalált, Megkérdeztük, megvettük. Bekapcsolja, vágtató hangot ad, meg
totyog. Vele alszik – nem férek el mellette (Ámen,
legalább ezzel elvan, most épp beteg és ápolja. Jó volt, látni kell, biztos még
megyünk vagy 4-5 ilyen helyre, de nosza!).
Míg Apa alkot otthon mi felkerekedünk, hogy megtekintsük gyerekbolhapiacot Prenzlauer Bergben. Összegyűrhetős Decathlonos bevásárlózsák szerényen a táskában lapul.
A meleget nem is ecsetelem… Ez a bolhapiac attól izgalmas, hogy egy
játszó szomszédságában egy kis kávézóval – és ennek belső játszóterével ölelt
területen helyezkedik el, s a szülők gyerkőceikkel árulják megunt, kinőtt,
lecserélni vágyott portékáikat. Ócsóért – és tényleg. Félve kérdeztem egy
vadonatúj papucsra, hogy ez vajon mennyié???. Mondta az anyuka 1 Juró. Lili
kinézett magénak egy kiváló Barbie babát (de legalább a rocker változatát). A
kislány 3 Juróért adta, kiegészítőkkel és azért ilyen sokért, mert ez volt a
kedvence. Idevele!!!! Begyűjtüttünk néhány pulcsit, pólót, Barbiet, papucsot. Fenekére vertünk legalább 10 Jurónak.
És persze a Kiezkind mellett egy
ötletes játszótér – vízlocsolós, kalózhajós. A két objektum között pedig
csövibácsik fogyasztanak. Meleg van, na!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése