Berlin Zoo – Knut sem él már és Boa Boa is halott

Miért van mégis a berlini Állatkert honlapján a Panda??? Jó, tudom, nem olvasom a cukiságok gyász rovatát az Indexen, de akkor is. Kb. egy éve, hogy az Óriáspanda a másvilágra költözött… nem tudta volna még egy kicsit húzni?

Szóval no Óriáspanda, no cuki Knut (mondjuk, amúgy is már legalább 7 éves lenne).

Két nagy állatkert van Berlinben, mi a nyugati oldalit jelöltük meg elsőnek (mert ott a Panda). Hatalmas kiterjedésű, gyönyörűen rendben tartott kert. Az állatoknak viszonylag nagy és többnyire az élőhelyükhöz hasonló díszlet áll rendelkezésükre. A belépés 5 éves korig ingyenes – így sajnos nekünk már fizetni kellett magunk után, Lili megúszta. Hihetetlen nagy sorral a bejáratnál. Írtak is valamit a honlapon, hogy online jegyelővétel, aha! Már értem. De szemfülesek voltunk és „gyorsba” lett jegyünk, ezek a turisták annyira birkák. Mindig mindenhova jó szar időpontban érünk oda, vajon mé?

Gyorsan összeszedem a fikázandók listáját – avagy a kolbászos kerítésbe túl sok a kömény:

Nincsen egy árva, magaddal hurcolható kis térkép, hogy tudd mi merre van, a jelzőtáblák pedig nem értelmezhetőek olyan kiválóan.

Ha gyermeked kismotorral, rollerral, kisbringával menne, azt le kell adni, és jól megőrzik – de nem rodeózhat a gyermek csak úgy kedvére az autómentes szép zöld terület örömére.

A klotyókért illik fizetni – jó magyar elsunnyog. Az Állatkert területén van az Akváriumi részleg, ezért még külön ki kell csengetni néhány Jurót, vagy ha előrelátó vagy, a bejáratnál 20-ért megszámolják a kombinált jegyet. Nyilván a hüllők is itt vannak. Úgyhogy se hal, se kígyó, se krokodil, se Knut, se Boa Boa. Nekem hiányzott valamiféle rovarház és a lepkeház. De lehet, mi balfaszkodtuk el.

Pozitívumai –  a hatalmas terület szobrokkal, szökőkutakkal, pazar szabadtéri "rabság" a különféle állatoknak.  Van családi belépő (több mint 2 gyerekre is, nem úgy, mint az otthoniban néhány éve – három gyerekkel már nem volt család a család).

Az állatok elhelyezkedése egyszerűen van csoportosítva – majmok, nagyragadozók, madarak, éjszakai élőlények…, az úton pedig a látogatók.

Az állatsimogató is olyan poroszos, hogy egy jóféle kiskecske sem cibálta meg a gatyánkat, vagy léptünk volna bele egy megfelelő adag kecskebogyóba.

Nagyon sokat sétáltunk, legalább 6 órát töltöttünk bent.

A játszótér itt is zseniális, a kaját itt is aranyárba mérik.

Ami nagyon tetszett – az a víziló részleg, a madárház (igen, annyira jó volt, hogy minden tollasállat-undorom ellenére bemerészkedtem).

Elkerülhetetlen az összehasonlítás a budapestivel, azt igen jól ismerjük.

Én szeretem az épületeit, azt, ahogyan tematizálják az egyes élőhelyek szerinti elrendezést, szeretem, hogy sok minden tényleg a gyerekek oktatásáért, az állatvédelem -és környezetvédelem tudatosításáért, a népek szórakoztatásáért van. Remélem, hogy tud terjeszkedni (ugyan, ha a hírek igazak, akkor a Vidámpark területe rendelkezésre állhat) és még nagyobb és tágasabb élőhelyeket tudnak az állatok számára létrehozni.
Egyébként a mi állatkertünk simán világszínvonalú. Már csak egy óriáspanda hiányzik belőle!!!!

Aztán leültünk ebédelni. Galambok nem voltak hál istennek, de hasábkrumplira vadászó verebek hada zsizsegett körülöttünk. Apa felcsapott természetfotósnak: az asztal sarkára helyezett egy ízletesen megsózott krumpli darabkát és amúgy National Geografic-os (szigorúan automata digitális géppel) módon várta a nagy momentumot. Az elsőről lemaradt- miattam. A második momentum pedig nem jött el a türelmünk végéig.