Séta indul – Endomondo bekapcsol
– hogy lássuk milyen távolságot teszünk meg, és persze honnan és hova.
Elsőnek a parkolást kellett
rendezni, mert a lakásunk előtt hétfőtől szombat estig óránként 1 Jurót kell
fizetni. De van néhány üres hely egy-egy kis utcában, ami ingyenes, ezt a gratisparken.de alatt sasoljátok, megéri. Szerencsére
beindult az iskolai szünet – a város vasárnap reggeli nyugodt arcát mutatta. A
parkolási mizéria csak akkor rendeződik majd megnyugtatóan, ha beszerezzük a
környezetvédelmi zöld matricát, ami
egyszeri hozzájárulás az élhető belváros fenntartásához és autószerelő,
vizsgáztató, autó-ügyintéző mindenes állomásokon - http://www.berlin.de/labo/kfz/dienststelle/-
5 Juróért kiadják. Ezt nem árt tudni annak, aki Berlin, illetve Németország
egyéb nagyvárosaiban akar furikázni. A Gúgliban
rá lehet keresni umweltplakette vagy feinstaubplakette címszó alatt.
Mi speciel egy szerviznél
ügyeztük 5 Juróért, de ha valakinek van a kezében, annak legyen a zsebében is –
online és szervezetek útján már akár 35 Juróért is el lehet intézni mindezt.
Na ez úgy történt, hogy egyszerűen bementem bringával a szervizbe, majd mivel ember nem volt rajtam kívül elmondtam mi faszt akarok, nem érdekelte a szervizest ki vagyok, adjam a kocsi papírjait, meg melyik országról van szó, oszt 5 perc múlva már arról beszélt, hogy ez a matrica úgy ragad, mint a q...aannya, vigyázzak vele. Első ügyintézés pipa. Mivel ezt követően dolgozni mentem, 2 órával számoltam, hátha sikerül ennyi idő alatt elintéznem. Lett majd 2 óra szabadidőm...Annyit azért hozzáteszek, ha diesel lett volna a kocsi, úgy nem kaptuk volna meg a matricát (a mienk 16 éves tini benzines)!
Apa hazajött és arról beszélt, hogy óvatosan ragasszam fel a matricát, mert qvara ragad. Meg is ijedtem, alkalmas vagyok-e ekkora feladatra. Elképzeltem, ahogy odatapadok a kocsihoz, miközben elbénázom a ragasztást. Én is!
Szóval az autó remélhetőleg
megfelelő parkolóhelyre került, mi meg elindultunk felfedezni szűkebb
környezetünket, ami a Scheuenviertel városrészt jelenti. Bohémvilág,
Fal-emlékmű, Zsinagóga, de az ikonikus Alexanderplatz sincs messzebb 20 perc
sétánál.
Belekóstoltunk a multikulturális
Berlin levegőjébe – viszonylag hamar belefutottunk az első szépen felöltözött transzvesztita bácsiba, aki valószínűleg csak nekünk tűnt fel, mert senki nem
bámult rá kikerekedett szemekkel.
Fél 10 körül hagytuk el a bázist
és örömmel konstatáltam, mikor ránéztem az órámra, hogy még csak másfél órája
sétálunk. A gyomrom jelezni kezdett ugyan, de még mindig csak 11 óra volt…
Gyanús lett a dolog. Az órám megállt – nem véletlenül. 6,5 kilométert
battyogtunk, Lili ebből 5 km-t a saját lábán szaladta-sétálta érdeklődve.
A környéken sok kis park van,
3 játszóteret fedeztünk fel viszonylag hamar. Az egyik egy szabadtéri színházhoz csatoltan a
múzeumnegyedhez közel, a Spree partján helyezkedik el. Kellemes kicsiknek és
nagyobbaknak is. És persze van hozzá WC – és nyitva is van.
Csak kár, hogy épp egy kocsmához/ha jobban tetszik alternatív színházhoz tartoztak és az MN65 mintájú gázmaszk is kevés lett volna, hogy ne csapjon agyon az ammónia szaga, és a zokniszandálba ne álljon bele egy használt fecskendő...De azért életmentő volt - muss ich sagen -, hogy odahugyozzak, ahol nekem pont időszerű volt.
A másik két kis játszó meglepő
fekvésű, gyakorlatilag bezöldült foghíjtelkek. Viszonylag kicsit – még akkorák sincsenek, mint a Bethlen téri
autóbűzbe helyezett, amúgy szép kis játszó – de gyönyörű zöld, buja növényzet,
zegzugos, függőágyas. Rögtön rájöttem, hogy nem is olyan rossz ez a
játszóterezés.
A városban öreg kopasz, fehéren
lobogó hajú, fiatal, bohó, középkorú és konszolidált – mind, mind kerékpározik.
Az autósok toleránsak, sok a kiépített bringaút. Tárolók mindenütt vannak,
vagyis inkább szinte mindenhova ki lehet kötni a bringát, ahol nem tiltja
semmi. A fákat azért megvédik, mert a környezetbarátság fontos dolog. Láthatóan
jól működik a bérlés is, és viszonylag közel egymáshoz számos utcai
egyen-kölcsön kerékpár, csomagtartóval felszerelve – emberi segítség nélkül
bérelhető.
A másik érdekes dolog a járdák
mentén fellehető kovácsoltvas kutak, amikből remekül lehet vizet húzni. Nagyon
sok az építkezés – biztos a lejtőn lefelé dübörög a gazdaság ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése