2013. július 19., péntek

Első benyomások



Séta indul – Endomondo bekapcsol – hogy lássuk milyen távolságot teszünk meg, és persze honnan és hova.
Elsőnek a parkolást kellett rendezni, mert a lakásunk előtt hétfőtől szombat estig óránként 1 Jurót kell fizetni. De van néhány üres hely egy-egy kis utcában, ami ingyenes, ezt a gratisparken.de alatt sasoljátok, megéri. Szerencsére beindult az iskolai szünet – a város vasárnap reggeli nyugodt arcát mutatta. A parkolási mizéria csak akkor rendeződik majd megnyugtatóan, ha beszerezzük a környezetvédelmi zöld matricát, ami egyszeri hozzájárulás az élhető belváros fenntartásához és autószerelő, vizsgáztató, autó-ügyintéző mindenes állomásokon - http://www.berlin.de/labo/kfz/dienststelle/- 5 Juróért kiadják. Ezt nem árt tudni annak, aki Berlin, illetve Németország egyéb nagyvárosaiban akar furikázni.  A Gúgliban rá lehet keresni umweltplakette vagy feinstaubplakette címszó alatt.
Mi speciel egy szerviznél ügyeztük 5 Juróért, de ha valakinek van a kezében, annak legyen a zsebében is – online és szervezetek útján már akár 35 Juróért is el lehet intézni mindezt.

Na ez úgy történt, hogy egyszerűen bementem bringával a szervizbe, majd mivel ember nem volt rajtam kívül elmondtam mi faszt akarok, nem érdekelte a szervizest ki vagyok, adjam a kocsi papírjait, meg melyik országról van szó, oszt 5 perc múlva már arról beszélt, hogy ez a matrica úgy ragad, mint a q...aannya, vigyázzak vele. Első ügyintézés pipa. Mivel ezt követően dolgozni mentem, 2 órával számoltam, hátha sikerül ennyi idő alatt elintéznem. Lett majd 2 óra szabadidőm...Annyit azért hozzáteszek, ha diesel lett volna a kocsi, úgy nem kaptuk volna meg a matricát (a mienk 16 éves tini benzines)!

Apa hazajött és arról beszélt, hogy óvatosan ragasszam fel a matricát, mert qvara ragad. Meg is ijedtem, alkalmas vagyok-e ekkora feladatra. Elképzeltem, ahogy odatapadok a kocsihoz, miközben elbénázom a ragasztást. Én is!

Szóval az autó remélhetőleg megfelelő parkolóhelyre került, mi meg elindultunk felfedezni szűkebb környezetünket, ami a Scheuenviertel városrészt jelenti. Bohémvilág, Fal-emlékmű, Zsinagóga, de az ikonikus Alexanderplatz sincs messzebb 20 perc sétánál.

Belekóstoltunk a multikulturális Berlin levegőjébe – viszonylag hamar belefutottunk az első szépen felöltözött transzvesztita bácsiba, aki valószínűleg csak nekünk tűnt fel, mert senki nem bámult rá kikerekedett szemekkel.

Fél 10 körül hagytuk el a bázist és örömmel konstatáltam, mikor ránéztem az órámra, hogy még csak másfél órája sétálunk. A gyomrom jelezni kezdett ugyan, de még mindig csak 11 óra volt… Gyanús lett a dolog. Az órám megállt – nem véletlenül. 6,5 kilométert battyogtunk, Lili ebből 5 km-t a saját lábán szaladta-sétálta érdeklődve.
A környéken sok kis park van, 3 játszóteret fedeztünk fel viszonylag hamar. Az egyik egy szabadtéri színházhoz csatoltan a múzeumnegyedhez közel, a Spree partján helyezkedik el. Kellemes kicsiknek és nagyobbaknak is. És persze van hozzá WC – és nyitva is van.

Csak kár, hogy épp egy kocsmához/ha jobban tetszik alternatív színházhoz tartoztak és az MN65 mintájú  gázmaszk is kevés lett volna, hogy ne csapjon agyon az ammónia szaga, és a zokniszandálba ne álljon bele egy használt fecskendő...De azért életmentő volt - muss ich sagen -, hogy odahugyozzak, ahol nekem pont időszerű volt.

A másik két kis játszó meglepő fekvésű, gyakorlatilag bezöldült foghíjtelkek. Viszonylag kicsit –  még akkorák sincsenek, mint a Bethlen téri autóbűzbe helyezett, amúgy szép kis játszó – de gyönyörű zöld, buja növényzet, zegzugos, függőágyas. Rögtön rájöttem, hogy nem is olyan rossz ez a játszóterezés.

 



A városban öreg kopasz, fehéren lobogó hajú, fiatal, bohó, középkorú és konszolidált – mind, mind kerékpározik. Az autósok toleránsak, sok a kiépített bringaút. Tárolók mindenütt vannak, vagyis inkább szinte mindenhova ki lehet kötni a bringát, ahol nem tiltja semmi. A fákat azért megvédik, mert a környezetbarátság fontos dolog. Láthatóan jól működik a bérlés is, és viszonylag közel egymáshoz számos utcai egyen-kölcsön kerékpár, csomagtartóval felszerelve – emberi segítség nélkül bérelhető.

A másik érdekes dolog a járdák mentén fellehető kovácsoltvas kutak, amikből remekül lehet vizet húzni. Nagyon sok az építkezés – biztos a lejtőn lefelé dübörög a gazdaság ;)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése