Előkészületek

Mivel már tavaly novemberben tudtuk, hogy jönni fogunk, az indulás előtti utolsó napokra marad az elintéznivalók nagy többsége – megspékelve egy szolid gasztroenterologiai problémával, ami azonnali kivizsgálást igényelt.

Minden esetre 2 nagy bőrönd, meg N+1 kisebb és nagyobb szatyor, doboz és három bicikli gyűlt össze az utazás reggelére. Mindezt lefelé a harmadikról.

A reggel 6-ára tervezett indulás fél 9-kor meg is történt.  Az út Berlinbe visz – és nem tudom hogy szeretném-, hogy hozzon is… Bár a pakolás – másfél hónapnyi távollétre – átértékeltette velem  a kiköltözéshez fűződő romantikus elképzeléseimet. 

Helyükbe a vérvörös valóságot alábbiakban megidéző kérdések és mondatok kerültek: 

 „már megint faszul pakoltad be a gyerek játékait” "

Biztos, hogy ezt mind akarod hozni:”, 

„ vazze a paradicsomot a mikró tetején hagytad” és az 

„anyaaa, nem akarok Berlinbe menni, mikor jövünk vissza a játékaimhoz és Dorka-Katához és Körte Lilihez…”

Szóval ilyen szófoszlányok viharában indultunk el. Mint kés a vajban (na jó a Cseh és Szlovák autópályán, mint a fagyott vajban, hasított púposra tömött autónk.

A német vezetés még mindig meglep. Belenézek a visszapillantóba üres a pálya, két másodperc elteltével elhúz egy akármilyen autó 200-al. Minden esetre, de elenged, ha ki kell menned elé, kivárja, míg elszüttyögsz 140-el előle.

Lili (a négyéves) igazi utazó lett. Igaz alig múlt 5 hónapos, amikor az első 2400 km-t beletettük.

Elmélyült ujjszopások és a technika adta lehetőségeket kihasználva – (ti. tableten Gyalog Kakukk nézés) a majd 900 km meg se kottyant neki.

Be kellene tölteni a német nyelvet… Most éppen ott tartok, hogy magyarul is alig beszélek (na jó ebben az utazás előtti stresszt gyógyító magyar pálinka is segít).

Turisták leszünk, vagy felfedezők, gyerekkel biciklizők. Hausfrau leszek, apa pedig vélhetőleg normál munkarendben fog dolgozni. Nem éjszakázik, nem estézik, itthon lesz vacsorára.