A kultikus Alex

Az Alexanderplatz-ra még a keleti időkből jól emlékszem. Már akkor sem volt szép. Viszont ócsóért lehetett felmenni a mindenhonnan látható toronyba és még egy kisebb vacsorát is elfogyasztottunk. A gömbben található, szép komótosan forgó étterembe szerettünk volna akkor még egy kört tenni, de kiraktak – csak 1 menetre voltunk jók.

 

Szóval az Alex egy része láthatóan átépülőben. Közönsége pedig elképesztősen színes. Különböző stílusban játszó zenészek: fiatalok, akik vonós hangszerekre átírt könnyűzenei darabokat nyomnak. Egymagában gitározó byeAlex szerű figura, aki belekesereg a mikrofonba „I wish I was special”. Valami sajátos rap-et ordítók, 70-es, jól mutató német nyugger egy szál gitárral szomorkodja a levegőbe, hogy "Sag mir wo die Blumen sind"...

 

Aztán hanghatások után vizuális élmények is következnek:

•   irodaház tetejéről bungee-jumpingolók,

• a földre graffitizők

• a másnapi kábulatból még délutánra sem magához térő, sietve lépegető néninek öltözött bácsi

• rengeteg turista - nagyjából mindenhonnan

Ahogy a tér szélén lezártuk a bringákat és egy árkád alatt átértünk magára a térre, a következő ugrott be azonnal:  4:32-től, csak a hely nevén kellett egy napot gondolkozzunk.

https://www.youtube.com/watch?v=DIzAaY2Jm-s

Kelet Berlin lemoshatatlan nyomai a Békásmegyerszerű panelek, a Világóra, már kicsit rozsdás szerkezete, a régi budai Skála-szerű Kaufland... Gyorsan be is kellett térnünk a rothadó nyugati világ gyorsétkezdéjének egyikébe, a Dunkin Donuts-ba - amire Budapesten nem voltak annyira vevők az emberek. Jól be is zárt.

A téren kissé távolabb felfedeztük a Neptun szökőkutat - Békás után egy kis Róma (i) utánérzés.