A nap lassan lehanyatlott, népes közönség gyűlt össze a Spree parti lépcsőkön. A
vetítés megkezdődött. A fényjáték elenyésző részét képezte a vetítésnek.
Történelmi összefoglaló volt ez, arról, hogy lehet büszkének lenni arra, hogy
az emberfia német. A kb. 30 perces történelmi lecke felöleli a XX.-XXI. század
fontos mozzanatait. Jó érzékkel ragadja meg a vészterhes, könnyes és felemelő
momentumokat. Majdnem büszke németek lettünk a vetítés végére. Valami átjött
(hogy Pély Barna korai Megasztáros szófordulatát idézzem kifordítva).
Két dolog zavarta meg a majdnem katarzisunkat:
- Lili fennhangon kérdezett minden egyes képsorról például így: Anya, mikor mutatnak már halottakat? (Lehet, hogy nem kellett volna elmagyarázni neki, mik azok a Fal melletti, illetve a Spree partján felállított keresztek J???)
- Folyamatosan foglalkoztatott, hogy otthon a Parlamentünk falára mit lehetne kivetíteni, ami turisztikai látványosság mellett, történelmi érdekesség és mindenki számára vállalhatóan magyar.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése