A néhány napos germanizálódás
első jele, az akciós reklámkatalógusok kiolvasása. Mivel a kocsink remélhetőleg
biztonságban parkol, a kétsaroknyira lévő helyi "CBA-prímába" indultunk Lilivel, hogy
feltöltsük az éléskamrát.
Egy hatalmas csarnokjellegű
épületbe léptünk, a bringákat az előtérben fedett helyen lehet leparkolni.
Gyerekkosár és felnőtt kosár indul egymás mellett árubeszerzésre. És basszus,
még mindig meg lehet lepni a választék széles skálájával, pedig otthon sincs
okunk e tekintetben panaszra (vagy mégis?) .
Nos a húsáru kivételével, náluk
az árak tényleg a földön járnak, hogy az auchani klasszikust idézzem. Sőt, van
– nem is annyira kevés termék, ami bizony jobb áron kapható. És arról azért ne
feledkezzünk meg, hogy az átlagfizetésük nem 3-400 Juró. (persze tudom, a
lakbér meg minden….) Úgyhogy frusztráló célzattal fogok bizonyos termékek
képeit feltenni – okulás képpen.
(De erre is tudok mit reagálni –
sajnos. A vasárnapot egy „egyszerű, 40 órában dolgozó” szociális terapeuta házaspárnál grillezéssel töltöttük. Nyilván szépen ápolt, 5 évente lecserélt
autójuk van és saját házuk, meg két nagy gyerekük, akik tanulnak és tanulni
is fognak. A fűtést geotermikus
energiával oldják meg. Télen kb 22 fokra fűtik a lakást, de ha fáznak
begyújtják a kandallót. A fűtés havi díja az installáció áramigénye, ami nem
kevés, az össz. energiafelhasználás 17%-a. Rezsicsökkentés, ééééérted! JA,
nehogy elfelejtsem ez bizony hosszú távú befektetés volt, a megtérülési idő 8!
Év. Érted? Nem 20-30!
Erről jut eszembe, hogy az út
során - talán már Németországban - több helyütt láttunk elkerítve, egyszerűen a
földre letett napkollektor rendszereket, nem kukoricát, több száz
négyzetméteren kollektorok adják az áramot. Így termel a német paraszt.)
Délután indultunk volna a munkás
apa elébe. Szépen a fáccsén (mert még nem döntöttük el melyik ócsó
mobiltfeltöltő kártyát vegyük) megbeszéltük, hogy a Grosse Sterne
óriáskörforgalmánál, ahol a Siegessaule "Berlin föltött az ég"-ből arany angyala
emelkedik a magasba – találkozunk. Enyhe izgalommal vágtam neki a gyerekülés
bringára szerelésének – ámbátor egy apró alkatrész hibázott. Apró de fontos, ez
rögzítette volna biztonságosan az ülést, hogy ne csúszkáljon, Erős agybaj vett
erőt rajtam, rohangásztam a lakásban, mint a mérgezett egér. Osztán
eleresztettem – Lili futóbringára ült és elbattyogtunk a kocsihoz – legalább
megnéztük megvan-e még. És csodát láss – meglett az alkatrészt. Apa pedig a foghíjteleknek
álcázott buja növényzetű játszón várt minket.
Lili e közben rácsúszott az idén
nálunk alig fiatalabb Monchichire (1974) – és egész nap – bizonyos időközönként
elismételte, hogy neki bizony nagyon kellene egy olyan, amit a kirakatban
láttunk.
Estére elfáradt a késleltetésben
és igen kiakadt. Megbeszéltük vele, hogy holnap megnézzük mennyibe kerül, s ha
nem brutálisan drága megvesszük.
Az alábbi link, pedig megfelel a magyar jatszoterkereso.hu - nak. kiterjeszthető egész Némethonra. Segít nekünk, hogy a játszóterezés a szülők számára se legyen egyhangú.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése